AZÉRT SZÜLETTÜNK

Valaki azt mondta nemrégen,
Hogy azért születik az ember
S lesz emberré a földi létben:
Hogy utána - örökké éljen!

Drága valóság, - nagy alkalom!
Világ kicsinyke parányának
Én a titokzatos jövevény,
Ma élek! - S holnap nem találnak…

De teremtésem rendjébe:
A lélek mélyén, kis fénysugár:
Világít s kicsinyke fénye
Világít bennem - örökre már!

Mert lelkét Ő lehelte belém:
Szeretett engem! - Mint Fiát szeret!
Én porszem - kedves vagyok néki!
Mert Teremtőm, Isten szeretet!

Teremtménye, gyermeke vagyok:
Ő gondoskodok életem felől,
/Oltalma őrzött - életen át!/
S a testi, lelki védelmemről.

Küldött segítőt, Ki megmentsen:
Fiát, a Krisztust - Egyetlenét!
Ki eljött, hogy megszerezze nékem:
Örök üdvösség ígéretét!

Most, mikor év távozik tőlünk,
S egy új közelít titkaival,
Legyen vigasz s új remény nékünk:
KRISZTUS VÁR MINKET
ANGYALAIVAL!

2003. CS. B.

MAJD OTT FENT…

Odaát már nem nyugszik le a Nap,
Ott fenn majd dicső fény ragyog,
Odaát nem lesz harc és félelem,
Csak győztesek, s az Angyalok!
Ott fenn a " Jó Pásztor" uralkodik,
Hol imádjuk majd az Atyát!
Egy boldog Ország kapuja tárul
S érkezünk Jézusom Hozzád!

Ott nem lesz ellen és bősz fullánkja,
Nem rémítheti szívemet.
Kishitűség, bűneimnek tőre
Nem fenyeget már engemet.
És látom majd orcáját szüntelen,
Annak Ki engem szeretett!
És értem elfolyt vérének árán:
Hozzá kötötte szívemet!

Vágyik lelkem a közelségedbe,
Hol Te vagy Király Jézusom!
Aki életedet adtad - értem,
S könnyet töröltél arcomon.
Amikor nem volt más szabadulás,
Körülvette bűn életemet,
Mégis láthatom szüntelen Orcád,
Mert megváltottál - engemet!

2003. CS. B.

SZÁMONTARTVA

Minden számon tartva itt,
Még a hajunk szála is.
Foglyul ejtve a gondolat,
/Mely feljegyezve marad!/

Tegyél bár jót itt bárkivel,
Van ki jegyzi és figyel.
Kihagyhatsz jót és nem teszed,
Vádolni fog majd szíved.

Bármit teszünk itt: - megtörtént!
Nem lehet visszakérni.
Aki híven munkálkodott,
Jutalmát fogja venni.

Mind boldog, ki arra figyel,
Aki őt számon tartja,
S azt teszi, mit tennie kell:
Ura szavát meghallja.

Ha küldi őt, örömmel megy,
Mert hű Krisztusa kéri!
Áldott lesz majd az élete,
Mert áldás kíséri!

Buzdulj fel hát szívem, lelkem,
Jól figyelj szavára,
Örömmel szolgálj és figyelj!
A számadás Urára!

2003. CS. B.

RAJONGJAK? CSAK SZERESSELEK?

Sok, sok lélek járt itt Uram:
Teljes állandó örömben - Veled.
Nem ismerve, csak örömöt
Könnyedén veszik ajkukra - Neved.
Örömmel hirdetve a pluszt,
Mit Te adsz nékik s ők élnek vele!
A bűnt lassan elfelejtik
S életük - győzelemmel van tele.

Pedig nincs mindig győzelem!
S eljön a bűnömnek - bűnbánata…
"A bűnösé a Kegyelem"!
Mert kegyelmet nyer a bűn "bánata".
Legdrágább bizonyság nékem:
"Jézusom" halt meg a bűneimért"!
A poklot szenvedte értem:
Értem ontatott ki - "a drága Vér"!

Így lettem igazán boldog
És enyém lett váltsága, kegyelme!
S ha lelked mélyén ott ragyog
Megváltód drága véres keresztje,
S mint megkegyelmezett bűnös
Folytatod majd utadat itt tovább,
Kérd! - Tanítson alázatra,
Hogy elérhesd lelkednek otthonát!

Nincs több ok örvendezésre,
Csak: - Kereszten szerzett kegyelem!
Gondolt az Úr a gyengékre,
Hogy el ne nyelje a veszedelem!
S amikor a Sátán kikér,
A Lélek harcol értem s esedez,
Kimondhatatlan e fohász,
Hogy maradhassak örökre "Tied"!

Feltör a lelkemben a vágy:
Hogy tartoznám Uram azok közé,
Akik várják Országodat
S egykor sietnek szent színed elé!
Eléd! - "Szabadító Király"!
Lámpásainkban legyen olaj bőven!
S érkezzél majd, mint Vőlegény
Tiéidhez! - Alkalmas időben!

2003. CS. B.

TESTAMENTUM

Nincs más Név és nincs más Szabadító,Ki értünk eleget tenne.
Aki népének Megváltására,
Önkéntes áldozat lenne.
Csak Krisztus volt! - "Ő az Isten Fia"!
Aki mindent vállalt értem:
S egyszeri örök áldozatával,
Bűneimnek átvállalásával,
Mint Istennek "áldozata",
Megmentve lelkemet - a haláltól:
A Golgotán meghalt -ÉRTEM!
Az életét - értem "áldozta"!

2003. CS. B.

ISTENI AJÁNDÉK

Kötelesség és szorgalom
Hű képviselője.
Észrevétlen, bár tudja jól,
Mi a teendője.
Érje bú, - terhelje bánat,
S bárhogy fájjon néki,
Szent néki a szövetsége:
Munkáját hűn végzi.

Szolgál híven, pedig reá
Nagyon sok bízatott!
Titkoknak a hordozója,
Nagy hatalmat kapott!
Szövetséges! - Életednek
Nagy, nagy hordozója,
Örömödnek, bánatodnak
Őrzője, tudója.

Boldog vagy, ha ajándékod
Nemes célért dobog.
Benne van sok derű, áldás,
Amely rábízatott!
Övé a hit ajándéka,
Sok nemes cél dobban benne
És ha a Krisztusért dobog:
Életednek - "volt értelme"!

2003.CS. B.

ÖRÖM ÉNEK

Van nékem egy hű Pásztorom,
Ki nem más, mint - Isten Fia!
Ő értem jött a golgotán,
Életét értem áldozta!

Feláldozta, mert szeretett,
A Golgotának oltárán!
S így szerzett nékem élete:
Önmagát értem áldozván!

Engedd, hogy örvendjen szívem
Értem adott életedért
"Az Atya szeretetéért"
Értem kihullott véredért!

Ezért örvend szívem, lelkem,
Hogy Te mindenható Isten
Értünk adtál "szent váltságot"
Úgy szeretted e Világot!

2003. CS. B.

Ó-ÉV ESTÉJÉN…

Vissza kell most tekintenünk
Előre most nem nézhetünk,
Mert a haldokló esztendő,
Olyan, mint földi életünk.

Nem nézhet senki előre,
A számadásnak napja ez:
Mint a tükör mutatja most,
Milyen volt éved, életed?!

Áradhatott-e szeretet?
Amit Krisztus adott neked.
Vállaltál-e nehéz terhet,
Mire mások kértek téged?

Voltak-e harcok, győzelmek?
Mennyi volt gyászos bukásom?
Szállhatott-e forró hála?
Köszöntem-e megtartásom?!

Az évnek négy évszaka van,
A tavasz, nyár, ősz és a tél,
Elérkezett ím az óra:
S az esztendő most - véget ér!

Olyan az év, mint a z élet:
Kezdődik s már semmivé lett!
De míg eljön nappal, éjjel
S hozza bánatod, reményed!

Add, lássam ez évet Uram,
Pályámat, melyet futottam.
Töltsön el bűnbánat s hála,
Gyúljon szívem háladásra.

Mert az esztendők URA VAGY!
"Az Alfa és az Omega"!
Teremtő, hatalmas Isten!
Kinek végtelen irgalma!

Lássam: - szeretet hordozott!
A sok, sok letűnt éven át,
Kegyelmed tartott meg engem:
S Krisztusért adsz - Örök Hazát!


1996. CS. B.

OTT VOLTÁL

Amikor még nem is éltem,
Terveidnek rejtekében
Voltam még jelen Istenem,
Amikor még a szeretet,
Amely engem eltervezett:
Jövőm, sorsom, életemet
S a titkok mélyén hordozott,
Kegyelmes terved volt velem.

Majd én így megszülethettem,
Ott voltál az - anyaméhben,
És ott a fogantatásban,
Csöppnyi életindulásban.
Jelen a megszületésben,
Jó szüleim örömében.
Végig, végig - én Istenem!
És áradt rám - a kegyelem.

Te őrizted a világban
Kicsike, tipegő lábam,
Nyitogattad értelmemet,
Őrizted testem és lelkemet!
Felnőtt korom útjain át,
Háborúk véres korszakát,
Kegyelméből léphettem át!

Éltem végig járhattam én,
S láttam, hogy életem egén,
Fényt a szeretet adott,
Melynek fénye világított!
Mikor még nem születtem én,
Már ragyogott az Égi-Fény!
"Krisztusomnak áldozata,
Kegyelmed dicső Trónusa"!
És itt e Való-Világban
Szereteted árnyékában
Járhatom végig életem.
Szent kegyelmed elég nekem!
És foghatom szent kezedet,
Te óvsz a bűntől engemet
S jöhettem Hozzád Jézusom!
Értem Meghalt - Hű Pásztorom! 2003. CS. B:

ENGEM KERESSETEK

Te biztatsz minket Krisztusunk,
Hogy mi kérjünk Téged.
Gazdag vagy és ajándékod
Te nemcsak ígéred!
Szereteted adni akar,
Keres, hogy megáldjon,
Te hívod a szűkölködőt,
Szerte a világon.

Nem szégyenül meg senki sem,
Ki zörget ajtaján,
Mert ki hittel zörget nála:
Meghallgatást talál!
Sarkig tárul a kegyelem
Mennyei ajtaja,
A bűnbánó, szegény bűnöst:
Szereti s megtartja!

1997. CS. B.

JÉZUSOM, MESTEREM

Azt mondom,hogy Tiéd vagyok,
S Rád sokszor mégse hallgatok

Sokszor kérlek,hogy Te vezess,
És elengedem kezedet.

Máskor kérlek, szólj Mesterem,
S mikor szólsz - én nem teszem.

Te adsz áldást, én örömöt,
Mit sokszor meg sem köszönök.

Hogyha áldásod záporoz,
Méltán veszem, s boldog vagyok!

Amikor büntetsz engemet,
Panaszolom sérelmemet!

Ha megítéled bűnömet,
Úgy érzem, - bántasz engemet.

Könyörülj, hogy lássak végre:
S legyen szívemnek reménye!

Te vagy hű Uram, ki szeretsz,
Aki törlöd sok bűnömet!

Aki meghaltál értem,
Hogy hűtlen ,bűnös életem

Megmosta bűntörlő véred,
Te vagy út, igazság, élet!


1997.CS. B.

MIÉRT INDULHATOK REMÉNYSÉGGEL

Neki indultunk egy évezrednek,
Már ide s tova négy éve.
Évezred! - Egy irdatlan nagy idő!
Több, mint harminc emberöltő!
S ránk került most sor az - elejére.

Huszonegyedik századot,
Megkezdte a mi korosztályunk,
S hangzik felénk a biztatás:
Fogjuk kezét, kik nekivágunk,
Mert gonosz földi Világunk!

Bizonytalan és sötét itt utunk,
Veszélyt, titkot rejt a jövő!
Sok itt a talmi, csalfa délibáb:
Örvénybe sodor s utasát
Vesztené! - De Ki menti : - Krisztus Ő!

És biztatás kél! - Hangzik még egyre!
Utad kezdetén hallhatod:
Feléd száll biztatása Uradnak:
/Lehajol, s kezét foghatod!/
Ne félj! - Mert szüntelen veled vagyok!

Halld meg szavát! - Mert itt jár a mélyben.
Veled van egy életen át!
Ő őriz téged, hogy el ne tévedj!
Érted szenvedett Golgotát!
S adta ŐT: - Ki meghalt érted - Fiát!

Biztat téged: - a Dicsőséges ÚR!
Szeret! - S remény fűzi hozzád!
Mert Ő: - Reménység, Hűség Istene!
Vár nála téged szebb hazád,
Megbocsát néked és vár odaát!

2004. CS. B.

GAZDAG ÉS LÁZÁR

Mennyei riportot
Mondasz Urunk nékünk:
Tanítasz és szavad
Int "hogy merre térjünk"!
Mert meg akarsz óvni
Gazdag átkától,
Kevély, üres élet
Nyomorúságától!

Te vagy a szegénynek
Ura, pártfogója,
S ha hozzád könyörög,
Te vagy megtartója!
Add, hogy lássam! - Én is
Szegény Lázár vagyok,
S akiken könyörülsz,
Azok a - "gazdagok"!

1997.CS. B.

AZ AJTÓN INNEN ÉS TÚL

Nagy váróterem, hol
Sokan várakoznak:
Ide jut mindenki,
Mind itt sorakoznak.
Ajtó előtt várnak,
Várják idejüket,
S ha nyílik az ajtó:
Kérik életüket!

Csak egy ajtó van már,
Át kell menni rajta!
S ha megnyílott - átjutsz:
Üdvre - kárhozatra?!
Az ajtó nyílását
Mind, mind másként várja,
Rá van írva már,
Mindenki arcára.

Sokan várnak némán:
Ítéletre várva,
Mert nem készültek fel
A találkozásra.
Mások békén várnak
Ajtó nyílására,
Mert tudják, hogy Őket
Hű Krisztusuk várja!

Ajtón túl odaát
Két sereg gyűjtetik.
Közülük az egyik
Jobb felől állatik!
Krisztus előtt áll majd
Ott mind a két sereg:
Egyik örvendez majd,
A másik kesereg!

1997.CS. B.

GYÁSZ

Jönnek sötét és keserves napok,
Csillagtalan, mély éjszakák,
Amikor ránk borul a néma csend
És leroskaszt a néma gyász.

Nem rejt vigaszt a néma éjszaka,
Fényt nem tör a sötéten át,
A csendben nem szól, nem válaszol már
S nem mosolyog többé reád.

Hiába jön már az új virradat,
Nem leled reggel fényinél.
Helyén a sötét, néma űr a gyász
Nappal s éjjelen lekísér!

Nincsen itt más vigasztalás, remény,
Nem oldhatja azt semmi fel,
Nem szünteti keservét és kínját
Még az idő múlása sem!

Vigasztalást, csak hű Krisztusod ád,
Ő vigasztal meg senki más!
Ha követed Őt s meghallod szavát:
A szerető vigasztalást.

Vigasztalást csak Őtőle várhatsz,
Segít hordani terhedet.
Gyászod, fájdalmad megosztja veled
Jézus, - az örök szeretet!

1997 CS. B.

TÉLBEN, TAVASZ ELŐTT

Télnek dermesztő hidegében,
Végtelen hómezőkön át,
Hol véget ér a földi élet,
S nincsen más ösvény, sem csapás.
Hol elvész egyedül a vándor,
Nincs erő, s cél oly távol!
Ledönti orkán, a vad vihar!
S réá hó-szemfedőt takar!

Nem látja meg a biztató fényt,
Tavasznak fénylő sugarát,
Nem hitte, hogy az örökélet:
"Örök tavasz vár odaát"!
Nem fogta kezét annak,Ki őt
Vezetné vad viharon át!
S megnyitotta volna előtte
A kegyelemnek kapuját!

Te viszed át a zord hómezőn,
A sötét téli éj ölén,
Ki téged kér - hogy ne hagyd veszni!
Hangod szól: - megsegítlek én!
Veled van végig - vak éjen át,
Veled virraszt s az éjszakád
Felváltja majd az örök tavasz!
Melyet készített jó Urad!

1997.CS. B.

D I C S É R E T

Uralkodik az Úr!
Örvendezzen mind: - Az egész világ!
Örvendezzen a Föld!:
Hirdesse a teremtő csodáját!
Tündökölj e térben:
Te szép! - kéken csillogó drágagyöngy!
Adjon dicsőséget:
Néked, - Teremtőjének ez a Föld!

Ujjongjatok hegyek!
Sziklák, csúcsok, lankás domboldalak.
Dicsérje a tenger!
Csendben - vagy vessen bősz hullámokat.
Áldják a völgyek is:
Virágok illata Őt dicsérje!
Dicsérj az Urat!
Ember, állat - s minden teremtménye!

1997.CS. B.

JÓ AZ ÚR

Temető kertjében,
Halál és gyász helyén
Kis tábla hirdeti,
Fájdalmak idején:

Mindennek ellentmond!
Itt, hol halál az Úr,
Dacolva hirdeti,
Egyre, hogy: - "Jó az Úr!"

Itt, hol napról napra
Több, több a fájdalom.
Kik már itt nyugszanak
Aggon, fiatalon

S akiknek szeméből
Fájdalom könnye hull,
Hirdeti e tábla,
Ne félj, mert: - "Jó az Úr!"

Drága üzenet ez,
Élőknek, holtaknak,
Kik Krisztussal jártak,
S vérén "megváltattak"!

Hirdesd kicsi tábla,
Élten-halálon túl,
Jó szüleim sírján
ÖRÖKKÉ: -"JÓ AZ ÚR!"

1997. CS. B.

KESJKENY ÖSVÉNY

Sokan nézik szánakozva
S nem akarnak járni rajta.
Nyűgöt, terhet látnak benne,
Mondják is nem kell belőle!
Örömöket és javakat,
Csak a széles út tartogat!
Itt van számunkra szabadság!
A kis ösvényt nem akarják

Akik széles úton járnak,
Mind hódolnak a Világnak.
Múló örömöt hajszolnak,
S a jövőre nem gondolnak.
Egyre gyűjtik a javakat,
Földi jókat, aranyakat!
S ha egyszer mind itt kell hagyni,
Reszketve fognak indulni.

Kis ösvényen járnak azok
Akik már itt boldogok,
Akik hittel lépnek rája,
Mert őket Krisztus várta!
Ő fogta itt kézen őket
Mind, mind a - benne hívőket!
Megvéd bűntől és haláltól,
S a pokolnak hatalmától!

1997.CS. B.

AZ ÚT VÉGÉN

Az út végén, fáradt már a vándor.
Fogy ereje, - de a cél még távol.
Szeme előtt a drága cél lebeg:
Tudja, érzi .hiszi, hogy hazamegy!

Jaj annak, kit nem vár az otthona!
Felbukik és nem jut haza - soha.
Nem hitte el: - Hogy túl egy otthon vár!
Harcát feladta, - nincs ereje már.

Nem volt övé a boldog ígéret,
Cél nélkül járt itt - szakadék fölött!
Nem hallotta Urának hívását:
Nem döntött jól - a jó és rossz között!

Cél nélkül járni itt, - már a halál.
Ki nem kéri Őt - haza nem talál!
Nem vezethette itt a Pásztor őt!
Tékozolta a kegyelmi időt.

Jaj! - Ne higgy!Ne higgy az elmúlásban!
Életre hívott téged Isten el!
Nagy szeretete a Golgotában:
Szent Fiát ott, érted áldozta fel!

Kérd hát Őt! - Adjon erőt még neked!
Kérd, segítsen, hogy elérhesd Hazád!
Őt, Ki Fiát áldozta fel érted
Segít az úton s megtart - odaát!

1997.CS. B.

A TÖVISKORONA

Keresztnek kelléke
Szörnyű tartozéka!
Római katonák
Hírhedt találmánya!

Itt függ szobánk falán
S emlékeztet engem,
Sok, sok szúró tövis
Félelmet kelt bennem.

Minden szúró tövis
Egy tüzes fájdalom!
Hogy mentsd a lelkemet:
"Viselted Jézusom!"

Értem szenvedted el
Koronádnak kínját,
Szúró töviseknek
Iszonyú fájdalmát!

Élet Fejedelmét
Szentelted Királlyá!
Szenvedő Krisztusom,
Így lett - Megváltómmá!

1997. CS. B.

CSAK EGYEDÜL Ő

Csak egyedül Ő volt az, Ki értem
A böjt útját végig járta,
Ő volt az, ki a bűneimért
A kereszt kínját vállalta.

Vállalta Ő, ártatlanul, tisztán
Istennek egyszülött Fia.
Engedelmes Fia volt Atyjának,
S önként ment az áldozatra.

Nem adatott más név az Ég alatt,
Nincs több Krisztus a Világon,
Nincsen itt több drága szenvedő,
Csak egyedül Te Megváltóm!

Nem is ment veled senki az úton,
Végül Atyád is elhagyott,
Hogy váltságul légy! - Igaz életed,
Érettünk - Megáldoztatott!

Életet nyer a halálba menő,
Ingyen kegyelem várja őt,
Ha szíve mélyén bánja bűneit,
Nálad nyer boldog jövendőt!

Segíts, hogy mindig értsem és tudjam én
Drága kegyelmed úgy enyém,
Hogyha Te lettél Uram, Királyom,
S utamat Teveled járom!

1997. CS. B.

MINT ÉLŐ KÖVEK…

Élő kőből épül
Az úr lelki háza,
Holt kő nem kerülhet
Épülő falába!
Mert más az anyaga,
Nem jó a formája,
Eldobja a Mester,
Nem tart igényt rája.

Az Úr lelki háza
Örökre megmarad.
Mert sok, sok élő kő,
Tartja a falakat!
Kegyelmes, jó Ura,
A Krisztus gondozza,
Kis "élő köveit"
Híven oltalmazza!

Add Uram, hogy én is
Élő köved legyek,
Lelki hajlékodba
Építs be engemet!
Lennék bár alkalmas
Kis kő a - számodra,
Hogy tartsa a falat
Lelki hajlékodba!

1997.CS. B.

TE TANÍTASZ

Te kérdezed tőlem Jézusom
S azt kérdezed: - mit használna?
Ha e Világnak sok, sok kincse
Rendelkezésemre állna.
Vele enyém lenne hatalom,
Tekintély s minden tisztesség.
Babér teremne homlokomon,
S enyém lenne a dicsőség!
Fogadnám mások hódolatát,
Szüntelen csak erre várva!
De szívem, lelkem - kárt vallana!
Ezért kérded : - Mit használna?4

Legfőbb kincs itt a lelki béke,
Mely tőled jön és hozzád köt.
Ha már itt a Tied lehetek:
Adsz békességet és örömöt!
Ha a kevesen hű lehetek,
Utamat mindig megáldod!
Tebenned mindent elnyerhetek,
Már itt nyerek Fiúságot!
Hű Pásztor Te vezetsz engemet,
S nem nyelhet el a szakadék!
Bizton vezetsz földi tereken,
S mind gazdag az itt: - ki Tiéd!

1997. CS . B.

NAGYPÉNTEKEN

Érettem hagytad el
Szörnyű nagy kínjában,
S hagytad Őt meghalni
Kereszt fájdalmában.
Nem mozdult szent karod,
Pedig Ő kiáltott!
Nem válaszolt szavad,
"Mert bűn volt és átok"!

Ráhelyezted Atyám,
A Világnak bűnét!
Kegyetlen áldozat
Szörnyű ítéletét!
Hiába kért Téged
Pokoli kínjában:
Miért hagytál el engem
E szörnyű tusában?!

Értünk vérzett szíved
S maradt néma ajkad.
Hagytad, hogy bűn, halál
vegyen diadalmat.
A drágát, a kedvest,
Áldoztad értünk a
Tisztát, engedelmest!

Vállaltad érettünk
Atyai szív kínját,
Némán nézted végig
Fiadnak halálát.
Engedted, hogy győzzön
Sátánnak hatalma:
Bűn, ármány, gonoszság
Szörnyű diadalma!

Köszönöm jó Atyám,
Hogy ennyit szenvedtél
S elvégeztetett: a
Világnak bűnéért!
Mert Te úgy szeretted,
E bűnös Világot,
Hogy egyszülött Fiad
Hozott szent Váltságot

1997.CS. B.

HULLÁMVÖLGYBEN

Kísértés, elbukás idején,
Mikor a mély völgyben már nincs semmi remény.
Amikor a lélek sírva panaszkodik,
Hullámvölgy legmélyén kiált, fohászkodik.
Nem süllyed oly mélyre, hogy ne érné a karod,
S ha szívből könyörög - Te veszni nem hagyod!

Kiemeled onnan, s viszed biztos révbe,
Megszabadít minket Krisztus drága vére!
Könyörül bukásunk vad, sötét éjjelén,
Velünk van és őriz szakadék peremén!
Leszállt Ő a mélyre, Golgota mélyébe:
Értünk bűnösökért: - hullott drága vére!

1997.CS. B.

M EH E T E K

MEGNYÍLOTT AZ ÚT ELŐTTEM,
MEHETEK SZABADON!
INDULHATOK ÖSSZETÖRTEN,

KESERVES UTAKON,
MEHETEK ADÓS SZOLGAKÉNT,
CIPELVE NYOMOROM.
KÖZELÍTHETEK REMÉNNYEL
HOZZÁD, HŰ KRISZTUSOM.

FUTHATOK HOZZÁD BOLDOGAN,
MERT TUDOM, HOGY SZERETSZ!
KERESZTED, DRÁGA VÁLTSÁGOD,
ŐRZI ÉLETEMET.
JÖVÖK HOZZÁD, MEGVÁLTÓMHOZ,
MERT TE VÉGIGJÁRTAD:
KORBÁCSOT, TÖVIST, SZEGEKET,
ÉRETTEM VÁLLALTAD!


1997. CS. B.

H Ú S V É T Ü Z E N E T E

Fény ragyogott fel Húsvét reggelén!
Dicső fény ragyogta be a tájat!
Mely legyőzött minden gyászt és homályt
Dicsőn hirdetve: - KRISZTUS FELTÁMADT!

Szent neve visszhangzott a Világon:
Ő a győztes, szabadító Király!
Golgota hirdeti a Világnak:
Nem győzték le - meghalt a halál!

Nyitott a sír! - Készen a győzelem!
Bűn, halál, kárhozat - földön hever!
Mert nem rövidült meg az Úr karja
/Vérző szíve Őt - Keresztre ADTA/
Adtam értem, érted s mindenkiért
Érettünk - elpártolt bűnösökért.

Mert szereti mind, kit megteremtett!
Bűnt gyűlöl,de bennünket megmentett!
S ma üzeni Húsvét reggelén:
Térj hozzám és - újra légy enyém.
Légy te is mennynek boldog polgára,
Mert érted jöttem a Golgotára!

2002.CS.B.

HOL JÁRTAK?

Hol jár a szétvert tanítványsereg?
Míg Ura vív haláltusát!
A haldoklót ki tekintené meg?
Ki követne megvert Királyt?

Miért követné már tanítványa?
Tanulni szenvedést? Halált?
Nem követhetik a halálba!
Nem is követik már tovább.

Nem is lehet már Őt követniök,
Itt már nem követhette más!
Szétvert nyájért, csak "Ő halhatott"!
Ő szenvedett "kereszthalált"!

1997.CS.B.

ADD, HOGY LEGYEK KÉSZEN

ADD, HOGY LEGYEK KÉSZEN

Majd, ha győz a bűnöm zsoldja,
S életfonalam elvágja.
Szent végzésed lesz az Uram,
Ha bevégzem a földi utam.
Adj hitet, hogy megköszönjem:
"Ajándékod volt életem"!
Boldogan áldjon a szívem,
"Megváltottad szent véreden"!
Nem rettent már bűnöm zsoldja,
Mert Krisztusomnak váltsága
"Átsegít szent Országodba"!

1995. CS. B.

ŐSZI NAPTÁR

ŐSZI NAPTÁR

Pontosan tépődnek ki lapjai
Életem őszi naptárának.
Vékonyodó, rövid napjai mind
Közelítenek téli honának.
Most még aranyló ősz szépsége tart,
Kedvesen szétterül a tájon,
De hűvös szél cibálja naptáram,
Hogy egy lap ismét elszálljon!

Borzongást hozna mulandó éltem
S jönne sötétlő végzet felém.
Panaszolhatná remegő hangom:
Eddig?! - Ne tovább?! Miért éltem én?!
De nem! - Mert ott él szívemnek mélyén
Valakinek nagy - szeretete!
Aki meghalt, mert szeretett engem!
Ki elvisz engem az életre!

Ha visszanézek, láthatja szemem:
Szeretete őrzött, hordozott!
Ő! - A "bűngyűlölő, szent, nagy Isten"!
Érettem (egy Krisztussal) áldozott!
Mert szeret Ő engemet a bűnöst,
Nem akarja a halálunkat!
Önként jött Ő s halt értem és érted
Bízd rá jövendődet, sorsodat!

2006. okt. 6. CS. B.

PÉTER A TANÍTVÁNY

PÉTER A TANÍTVÁNY

Megedződött Ő az élet nagy harcában:
Genezáreti tó sok- sok viharában!
Túl volt ő már akkor, az élete delén,
Mikor így válaszolt: - Uram, követlek én.

Legidősebb volt a tanítványok között,
Mindig meglátta ő gondok, bajok mögött
A legalkalmasabb - emberi megoldást,
Gyorsan intézkedett,s azonnal előállt!

De ifjú Krisztus másra tanította:
Csendben, vagy keményen félreállította.
Életre, halálra híven fogadkozott!
Hősnek látta magát - karddal hadakozott!

Meglátta végül hogy hűtlen, gyenge szolga,
Hűtlen lett Urához, jutott nagy nyomorba.
Míg átjárta lelkét a mély töredelem,
Megtanulta, hogy itt minden csak - kegyelem!

1997.CS. B.

EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL

EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL

Mikor útjainkra visszaemlékezünk,
Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.

De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!

Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!

1997.CS. B.

A Nagy Kérdés

A Nagy Kérdés

" Megbocsáttattak a bűneid?"
Mondta-e már neked?
Összetörve és kifosztottan
Vitted-e már elé életed?
Oda, ahol nincs vád, nincs ítélet,
Csak szeretet vár ott és kegyelem
Ott Jézus vár reád egyedül,
Szeretete kiárad s vesz körül,
Új útra küld: féltőn, áldón, kedvesen:
Ne tétovázz többé gyermekem.

Megbocsáthatta-e bűneid?
Mert Ő vár szüntelen!
Nincs fogadó órája, napja,
Kínos, hosszú éjjen virrasztva,
Nappal teherrel megrakottan
Elébe roskadhatsz - elbukottan.
Reménykedve nézhetsz szemébe,
Bűnöd súlyos terhét letéve
S reád száll: - ítélet helyett kegyelem:
megbocsátottam néked gyermekem.

Megbocsátotta bűneid.
Többé ne vétkezzél.
Mint fogságból szabadult madár,
Dalolva és örvendezve száll!
Ezernyi bűn terhe, félelem
Lehullva már, nem kínoz szüntelen!
Megtért egy bűnös! - ÖRVEND A MENNY!
Életedre kiáradt a kegyelem!
Szava áldón szól és kísér téged el,
Így szó: Te az enyém vagy gyermekem!

1994