EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL

Mikor útjainkra visszaemlékezünk,

Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.


De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!


Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!

2008. december 7., vasárnap

AZ AJTÓN INNEN ÉS TÚL

Nagy váróterem, hol
Sokan várakoznak:
Ide jut mindenki,
Mind itt sorakoznak.
Ajtó előtt várnak,
Várják idejüket,
S ha nyílik az ajtó:
Kérik életüket!

Csak egy ajtó van már,
Át kell menni rajta!
S ha megnyílott - átjutsz:
Üdvre - kárhozatra?!
Az ajtó nyílását
Mind, mind másként várja,
Rá van írva már,
Mindenki arcára.

Sokan várnak némán:
Ítéletre várva,
Mert nem készültek fel
A találkozásra.
Mások békén várnak
Ajtó nyílására,
Mert tudják, hogy Őket
Hű Krisztusuk várja!

Ajtón túl odaát
Két sereg gyűjtetik.
Közülük az egyik
Jobb felől állatik!
Krisztus előtt áll majd
Ott mind a két sereg:
Egyik örvendez majd,
A másik kesereg!

1997.CS. B.

Nincsenek megjegyzések: