Neki indultunk egy évezrednek,
Már ide s tova négy éve.
Évezred! - Egy irdatlan nagy idő!
Több, mint harminc emberöltő!
S ránk került most sor az - elejére.
Huszonegyedik századot,
Megkezdte a mi korosztályunk,
S hangzik felénk a biztatás:
Fogjuk kezét, kik nekivágunk,
Mert gonosz földi Világunk!
Bizonytalan és sötét itt utunk,
Veszélyt, titkot rejt a jövő!
Sok itt a talmi, csalfa délibáb:
Örvénybe sodor s utasát
Vesztené! - De Ki menti : - Krisztus Ő!
És biztatás kél! - Hangzik még egyre!
Utad kezdetén hallhatod:
Feléd száll biztatása Uradnak:
/Lehajol, s kezét foghatod!/
Ne félj! - Mert szüntelen veled vagyok!
Halld meg szavát! - Mert itt jár a mélyben.
Veled van egy életen át!
Ő őriz téged, hogy el ne tévedj!
Érted szenvedett Golgotát!
S adta ŐT: - Ki meghalt érted - Fiát!
Biztat téged: - a Dicsőséges ÚR!
Szeret! - S remény fűzi hozzád!
Mert Ő: - Reménység, Hűség Istene!
Vár nála téged szebb hazád,
Megbocsát néked és vár odaát!
2004. CS. B.
EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL
Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.
De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!
Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése