Jönnek sötét és keserves napok,
Csillagtalan, mély éjszakák,
Amikor ránk borul a néma csend
És leroskaszt a néma gyász.
Nem rejt vigaszt a néma éjszaka,
Fényt nem tör a sötéten át,
A csendben nem szól, nem válaszol már
S nem mosolyog többé reád.
Hiába jön már az új virradat,
Nem leled reggel fényinél.
Helyén a sötét, néma űr a gyász
Nappal s éjjelen lekísér!
Nincsen itt más vigasztalás, remény,
Nem oldhatja azt semmi fel,
Nem szünteti keservét és kínját
Még az idő múlása sem!
Vigasztalást, csak hű Krisztusod ád,
Ő vigasztal meg senki más!
Ha követed Őt s meghallod szavát:
A szerető vigasztalást.
Vigasztalást csak Őtőle várhatsz,
Segít hordani terhedet.
Gyászod, fájdalmad megosztja veled
Jézus, - az örök szeretet!
1997 CS. B.
EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL
Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.
De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!
Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése