EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL

Mikor útjainkra visszaemlékezünk,

Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.


De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!


Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!

2008. december 7., vasárnap

NAGYPÉNTEKEN

Érettem hagytad el
Szörnyű nagy kínjában,
S hagytad Őt meghalni
Kereszt fájdalmában.
Nem mozdult szent karod,
Pedig Ő kiáltott!
Nem válaszolt szavad,
"Mert bűn volt és átok"!

Ráhelyezted Atyám,
A Világnak bűnét!
Kegyetlen áldozat
Szörnyű ítéletét!
Hiába kért Téged
Pokoli kínjában:
Miért hagytál el engem
E szörnyű tusában?!

Értünk vérzett szíved
S maradt néma ajkad.
Hagytad, hogy bűn, halál
vegyen diadalmat.
A drágát, a kedvest,
Áldoztad értünk a
Tisztát, engedelmest!

Vállaltad érettünk
Atyai szív kínját,
Némán nézted végig
Fiadnak halálát.
Engedted, hogy győzzön
Sátánnak hatalma:
Bűn, ármány, gonoszság
Szörnyű diadalma!

Köszönöm jó Atyám,
Hogy ennyit szenvedtél
S elvégeztetett: a
Világnak bűnéért!
Mert Te úgy szeretted,
E bűnös Világot,
Hogy egyszülött Fiad
Hozott szent Váltságot

1997.CS. B.

Nincsenek megjegyzések: