Valaki azt mondta nemrégen,
Hogy azért születik az ember
S lesz emberré a földi létben:
Hogy utána - örökké éljen!
Drága valóság, - nagy alkalom!
Világ kicsinyke parányának
Én a titokzatos jövevény,
Ma élek! - S holnap nem találnak…
De teremtésem rendjébe:
A lélek mélyén, kis fénysugár:
Világít s kicsinyke fénye
Világít bennem - örökre már!
Mert lelkét Ő lehelte belém:
Szeretett engem! - Mint Fiát szeret!
Én porszem - kedves vagyok néki!
Mert Teremtőm, Isten szeretet!
Teremtménye, gyermeke vagyok:
Ő gondoskodok életem felől,
/Oltalma őrzött - életen át!/
S a testi, lelki védelmemről.
Küldött segítőt, Ki megmentsen:
Fiát, a Krisztust - Egyetlenét!
Ki eljött, hogy megszerezze nékem:
Örök üdvösség ígéretét!
Most, mikor év távozik tőlünk,
S egy új közelít titkaival,
Legyen vigasz s új remény nékünk:
KRISZTUS VÁR MINKET
ANGYALAIVAL!
2003. CS. B.
EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL
Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.
De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!
Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése