Kísértés, elbukás idején,
Mikor a mély völgyben már nincs semmi remény.
Amikor a lélek sírva panaszkodik,
Hullámvölgy legmélyén kiált, fohászkodik.
Nem süllyed oly mélyre, hogy ne érné a karod,
S ha szívből könyörög - Te veszni nem hagyod!
Kiemeled onnan, s viszed biztos révbe,
Megszabadít minket Krisztus drága vére!
Könyörül bukásunk vad, sötét éjjelén,
Velünk van és őriz szakadék peremén!
Leszállt Ő a mélyre, Golgota mélyébe:
Értünk bűnösökért: - hullott drága vére!
1997.CS. B.
EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL
Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.
De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!
Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése