Amikor még nem is éltem,
Terveidnek rejtekében
Voltam még jelen Istenem,
Amikor még a szeretet,
Amely engem eltervezett:
Jövőm, sorsom, életemet
S a titkok mélyén hordozott,
Kegyelmes terved volt velem.
Majd én így megszülethettem,
Ott voltál az - anyaméhben,
És ott a fogantatásban,
Csöppnyi életindulásban.
Jelen a megszületésben,
Jó szüleim örömében.
Végig, végig - én Istenem!
És áradt rám - a kegyelem.
Te őrizted a világban
Kicsike, tipegő lábam,
Nyitogattad értelmemet,
Őrizted testem és lelkemet!
Felnőtt korom útjain át,
Háborúk véres korszakát,
Kegyelméből léphettem át!
Éltem végig járhattam én,
S láttam, hogy életem egén,
Fényt a szeretet adott,
Melynek fénye világított!
Mikor még nem születtem én,
Már ragyogott az Égi-Fény!
"Krisztusomnak áldozata,
Kegyelmed dicső Trónusa"!
És itt e Való-Világban
Szereteted árnyékában
Járhatom végig életem.
Szent kegyelmed elég nekem!
És foghatom szent kezedet,
Te óvsz a bűntől engemet
S jöhettem Hozzád Jézusom!
Értem Meghalt - Hű Pásztorom! 2003. CS. B:
EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL
Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.
De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!
Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése