Az út végén, fáradt már a vándor.
Fogy ereje, - de a cél még távol.
Szeme előtt a drága cél lebeg:
Tudja, érzi .hiszi, hogy hazamegy!
Jaj annak, kit nem vár az otthona!
Felbukik és nem jut haza - soha.
Nem hitte el: - Hogy túl egy otthon vár!
Harcát feladta, - nincs ereje már.
Nem volt övé a boldog ígéret,
Cél nélkül járt itt - szakadék fölött!
Nem hallotta Urának hívását:
Nem döntött jól - a jó és rossz között!
Cél nélkül járni itt, - már a halál.
Ki nem kéri Őt - haza nem talál!
Nem vezethette itt a Pásztor őt!
Tékozolta a kegyelmi időt.
Jaj! - Ne higgy!Ne higgy az elmúlásban!
Életre hívott téged Isten el!
Nagy szeretete a Golgotában:
Szent Fiát ott, érted áldozta fel!
Kérd hát Őt! - Adjon erőt még neked!
Kérd, segítsen, hogy elérhesd Hazád!
Őt, Ki Fiát áldozta fel érted
Segít az úton s megtart - odaát!
1997.CS. B.
EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL
Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.
De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!
Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése