Télnek dermesztő hidegében,
Végtelen hómezőkön át,
Hol véget ér a földi élet,
S nincsen más ösvény, sem csapás.
Hol elvész egyedül a vándor,
Nincs erő, s cél oly távol!
Ledönti orkán, a vad vihar!
S réá hó-szemfedőt takar!
Nem látja meg a biztató fényt,
Tavasznak fénylő sugarát,
Nem hitte, hogy az örökélet:
"Örök tavasz vár odaát"!
Nem fogta kezét annak,Ki őt
Vezetné vad viharon át!
S megnyitotta volna előtte
A kegyelemnek kapuját!
Te viszed át a zord hómezőn,
A sötét téli éj ölén,
Ki téged kér - hogy ne hagyd veszni!
Hangod szól: - megsegítlek én!
Veled van végig - vak éjen át,
Veled virraszt s az éjszakád
Felváltja majd az örök tavasz!
Melyet készített jó Urad!
1997.CS. B.
EMLÉKEZZÉL AZ ÚTRÓL
Mint film, úgy pereg le az elmúlt életünk.
Láthatjuk a védő, óvó szeretetet,
Mellyel minket Urunk hűséggel vezetett.
De meg kell látnunk a múltnak a ködén át
Életünknek hűtlen, engedetlen voltát:
Sok, sok elkövetett és mulasztási bűnt,
Amely Krisztusunknak - nagyon sokba került!
Ha visszatekintek, látom a Golgotát,
Ahol Isten értem áldozta fel Fiát!
Halálra jutnék, ha számlálnád bűnömet,
De szeretsz s megmented az - életemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése